A fenntarthatóság és városrehabilitáció előtérbe kerülésével a barnamezők kulcsfontosságú erőforrásokká váltak a várospolitikai diskurzusban. Bár e területek számos lehetőséget kínálnak, fenntartható megújulásuk és városi környezetbe való integrációjuk komoly kihívásokat jelent. A barnamezős területek fejlesztése komplex megközelítést igényel, ahol a stratégiai tervezési logika, a szabályozó vagy támogató beavatkozások és eszközök jelentős hatást gyakorolnak a fizikai megújulás folyamatára. Azonban új jelenségként megfigyelhető, hogy a régi ipari barnamezők történeti és építészeti adottságaik révén vonzóvá váltak a kreatív és kulturális tevékenységek számára. Nyitott terek, gyárutcák és ipari épületek kínálnak lehetőséget közösségi funkciókra, kreatív hasznosításra és szolgáltatásmixek kialakítására, így a korábban akadályként kezelt területek valójában értékes erőforrást jelenthetnek a városi megújulásban. Bár Magyarországon egyre nagyobb teret nyernek az alulról szerveződő tervezési kezdeményezések, ezek gyakorlati alkalmazása még kezdeti stádiumban van. A fenti folyamatok még inkább sürgetik a top-down és bottom-up megközelítések összekapcsolását elősegítő, továbbfejlesztett gyakorlati módszerek kialakítását, amelyek hosszú távon eredményesebbé tehetik a barnamezős területek regenerációját.
