Nem könnyű ma service designernek lenni. Volt egyszer egy olyan probléma, hogy az üzleti döntéshozók nem értik a service design értékét, amire a szakma azzal reagált, hogy a végtelenségig egyszerűsítette és dobozosította a folyamatokat, modelleket, módszereket. Építettünk egy futószalagot, aminek az egyik végén beteszünk egy, bármilyen méretű és alakú problémát, majd egy double diamond és néhány design sprint múlva a másik végén kivesszük „A Megoldást”. Ezzel éppen a legfontosabb dolgot száműztük a designból: a designert, mint önálló kreatív alkotót, degradáltuk egy generikus, felcserélhető, módszertankövető journey map-gyárossá. Ezzel pedig igaza is lett a kételkedő üzleti döntéshozónak: miért vonna be egy folyamatba designert, ha csak egy módszertant kell követni – arra pedig ő is képes. Nekünk akkor igazán értékes egy service design folyamat, ha nem azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan adjuk el jobban az ügyfeleknek, hanem, ha az valóban gondoskodva tekint a körülményekre és a kérdésre. Ha valós részvételre épít és hosszan fogja az ügyfél kezét, nem pedig csak a tervezési folyamat / design sprint végéig. És akkor értékes, ha közben még a designt is visszaadhatjuk a designereknek.
