Egy civil szervezet jellemzően nem úgy születik, hogy valaki service design folyamatot indít. Valaki meglát egy problémát, vagy személyesen érintett, vagy csak simán felháborítja valami, ezért segíteni akar, amikor megpróbál megoldani egy ellátatlan szükségletet. Elkezd valamit csinálni, és ha működik, egyre több embernek csinálja. Jönnek önkéntesek, támogatók, munkatársak, és előbb-utóbb létrejön egy szervezet.
Hogyan érjük el, hogy ez a professzionalizálódás közel tartson a felhasználóhoz, véletlenül se eltávolítson tőle? Hogyan lehet a civil szolgáltatásokra jellemző különleges közelségből a ‘fogyasztóval’ tudatos szervezeti képességet csinálni, mielőtt még a növekedéssel elveszítenénk ezt?