Előadásunkon a növényekkel való kapcsolatunkat vizsgáljuk spekulatív és kritikai nézőpontból: mi történik, ha a trágyázást emberi melléktermékek felől közelítjük meg? Az emberi ürülék rengeteg tápanyagot hordoz, amit legtöbbször veszni hagyunk, pedig akár étrendünk révén is gazdagíthatnánk a növények számára értékes ásványi anyagokkal. A magyar börtönök önfenntartó élelmiszertermelő rendszere inspirációként szolgál, ahol az önellátás és a társadalomba való visszailleszkedés is központi szerepet kap. A műtrágyák minősége és mennyisége szorosan összefügg azzal, amit elfogyasztunk – és ezt egy informatikai rendszer segítségével nyomon is követhetjük. Az előadás végén közös gondolkodásra hívunk titeket, amelynek során kérdéseket vetünk fel a fenntarthatóság határairól és arról, mikor nevezhetünk valóban etikusnak egy ilyen rendszert.
