Innováció van a szakmában. A nap előadásai ezt bőven bizonyították: új módszerek, AI-alapú eszközök, átalakuló szolgáltatások, új szakmák. A kérdés nem az, hogy létezik-e, hanem hogy mibe kerül — és ki hajlandó megfizetni.
Mert az innovációnak mindig ára van. A szolgáltató fizeti befektetéssel, kockázattal, zsákutcába futó kísérletekkel. A megrendelő fizetné magasabb díjjal — csakhogy a beszerzés a legolcsóbb ajánlatot választja, és a tender nem tudja mérni azt, ami új benne.
Hegedüs László vitaindítója után a kerekasztal résztvevői megrendelői és szolgáltatói oldalról is hozzászólnak. Szó lesz arról, hogy meg tudja-e fogalmazni az ügyfél, miért érné meg neki többet fizetnie; hogy ki vállalja a kockázatot, ha a kísérlet nem jön be; és hogy az AI végül nagyobb értéket teremt-e, vagy csak olcsóbban állítja elő ugyanazt, amit eddig is kaptunk.
A nap utolsó beszélgetése nem arról szól, merre tart a szakma. Hanem arról, hogy ki állja a számlát, amíg odaér.
